Stormwitch - Tales of Terror /1985/

A Stormwitch a német Heavy Metal színtér egyik ikonikus alakja, zenéjük a tökéletes lenyomata egy legendás korszaknak. "A fekete romantika mesterei" ,ahogy akkoriban hívták őket. Szerencsére nem holmi felesleges érzelgősségből ered az elnevezés, hanem színpadi megjelenésükből, illetve szövegeik és zenéjük hangulatából, melyek a barokk kor jellegzetességeit viselték magukon. Munkásságuk első szakasza az európai Metal történelem szerves részét képezi.
A nagyszerűen sikerült Walpurgis Night debütálását követte a Tales of Terror, mely bebiztosította státuszukat a színtéren. Hangulatos kórus-introval indít a lemez, ami egy sikolyba torkollik, és már bele is csapnak a Point of no Return ízig-vérig Heavy Metal riffjébe. Andy Aldrian énekes remekül hozza a formáját, különösen a refrénben alakít nagyot. A Hell's Still Alive dalnál folyamatos déja-vu érzés keríti hatalmába a a hallgatót. Dob/basszus bevezetése kiköpött Wrathchild, a beérkező riffek pedig Where Eagles Dare ízűek, a Maiden hatás tehát adott. Magyar hallgatók ráadásul még a Moby Dick Prometheus című klasszikusának egyik riffjét is felismerhetik a verzéknél. Végül is ez nem akkora baj, mert ha már hasonlít valamire, akkor jó dolgokra hasonlítson nemde? Az Edgar Allan Poe-tól kölcsönzött című Masque Of The Red Death-ben előkerül a fekete romantika vonal. Akusztikus kezdés, szelídebb dallamok, majd súlyos riffek, nagyívű melódiák, jól eltalált szóló. A klasszikus recept szerint, ahogy a nagykönyvben megvan írva. Az Arabian Nights újra feltüzeli a hangulatot, kiválóan eltalált gitárdallamok jellemzik, tökéletes összhangban az énekkel. A refrénnél belassul a zene, egyfajta misztikus hangulatot árasztva. Nagy pillanata még a dalnak, ahogy a gitárszóló végét jó érzékkel átvezetik a nyitóriffbe. Hibátlan. A Sword of Sagon-t egy újabb intró vezeti fel, maga a dal igen jól sikerült,és a zenekar összes jellegzetességét magán viseli. A Night Stalker kétlábdobos bevezetéséből a lemez leggyorsabb dala kerekedik ki. Itt a szikárabb riffek uralják a terepet, persze a harmóniák sem hiányozhatnak. Lee Tarot gitáros a szólóban szépen hozza az elvárt szintet. Valamivel keményebb dal a többinél, mégis az egyik legjobb. Lost Legions menetelős tempójával, szaggatott témáival üde színfoltja az albumnak. A When the Bat Bites speedes gyorsulása az album méltó lezárása.
A banda még két lemezen keresztül tudta tartani a szintet, a 89-es Eye of the Storm riffszegény hozzáállása, dobgépagynús hangzása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ugyanebben az évben kiadtak egy koncertlemezt Stormwitch Magyarországon(!) címmel. Sokat játszottak nálunk, mondhatni tiszteletbeli magyar zenekarnak számítottak. Ezután jöttek ki War of the Wizards és a Shogun lemezek, az utóbbi sajnos fájóan gyengének bizonyult. Kiadása után be is fejezték a közös munkát. Négy évvel később piacra dobtak egy válogatáslemezt, melynek sikere kapcsán újra ténykedni kezdtek, jelenleg is léteznek, bár hullámzó teljesítménnyel. Az első négy lemezük klasszikus mivolta azonban megkérdőjelezhetetlen.


http://data.hu/get/2838846/Stormwitch_tales_of_terror.rar.html